Szeretet, gazdaság, politika

Ez egy nagyon kényes téma, amiről csakis általánosságban szeretnék néhány mondatot megemlíteni.

Részlet Herczeg Helga – Személyiségfelöltő című könyv utolsó fejezetéből:

Egyvalamit mindenképpen már most az elején szeretnék leszögezni: egyik pártot sem szeretném sem képviselni, sem reklámozni, és a témával kapcsolatos elmélkedéssel senkinek sem szeretném bírálni a politikai nézeteit.

A politika a mindennapi életünk alakulásába komoly befolyással bír, mindemellett én úgy gondolom, hogy ez nem kellene, hogy befolyásoljon bennünket abban, hogy szeretettel viszonyuljunk egymáshoz, politikai hovatartozástól függetlenül.

Mégis az emberek többsége a mindig háborgó politikai vezetők hangoztatott nézeteivel azonosulnak.

Meglátásom szerint sokan arra várnak, hogy majd valaki jön és fog valamit csinálni, amitől jobb és boldogabb lesz az életük. Mástól várunk megoldást a lelki békénk eléréséhez, másoknak kell valamit csinálni ahhoz, hogy mi boldognak érezzük magunkat. Ez a gondolkodásmód gyakorlatilag életünk irányítását helyezi mások kezébe, ez esetben kérdéses politikai irányzat kezébe.

Az életnek ez a fajta megtapasztalása kiszolgáltatottá és áldozattá teszi az embereket. Áldozatok pedig egyszerűen nem lehetnek sikeresek és szabadok.

Mahatma Gandhi-tól származik a következő nagyszerű idézet: „Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban.”

Vajon elmondhatjuk, hogy mi magunk azt tesszük az életünk során, amit mástól látni szeretnénk? Ahogy én látom, ezen még lehetne mit javítani.

Mondok egy példát, manapság jellemző kis hazánkra, hogy nagyon is elterjedt a korrupció, az erkölcstelenség. Sokak nézetei szerint, ez feljogosítja őket arra, hogy ők is hasonlóan éljék az életüket. Én pedig azt mondom, hogy valahol el kell kezdeni a változást. Csak azért, mert más nem becsületes, attól még semmi sem javul meg az életünkben, ha mi magunk is becstelenek leszünk, és egyre inkább eltávolodunk azoktól a céloktól, erkölcsöktől, értékektől, amiket eredetileg még láttunk, amiben hittón, aztán a nagy egymás elleni harcban ezek valahogy elhalványodtak, aztán már azt is elfelejtjük, hogy mivel és miért is indult ez a csatározás. Egy mindenki számára élhetőbb világot nem tudunk így megteremteni.

A cél nem a háború, hanem a nyugalom és a béke!!!

Annyian büszkék a magyarságukra, és annyian büszkék arra, hogy a Föld szív csakrájának az országába születtek, és itt élhettek, de vajon amire annyira büszkék vagyunk, ahhoz elegendő, ha földrajzilag itt tartózkodunk, itt élünk? Elég az, ha a fentieket tudjuk, és közben áldozatnak érezve éljük a mindennapjainkat kiszolgáltatva mások kénye-kedvének?

NEM ELÉG!!!!!!!

Hallottad már a következő üzeneteket, melyek a magyarokhoz szólnak?

„Magyarok!
Bár népük nagy múltra tekint vissza, a szabadság és a demokrácia terén még fiatalnak számítanak. A lehetőség mindazon által eljött az Önök számára, hogy kibontakoztassák képességeiket és megmutassák a világnak szellemüket, kezdeményező képességüket. Ehhez azonban az önbizalom elengedhetetlen. Éppen ezért akármilyen nehéz is, bármilyen akadállyal, nehézséggel néznek szembe, nem szabad, hogy elveszítsék a reményt és az elhivatottságukat. Bizakodónak kell maradniuk! Egy tibeti mondás úgy tartja: 9 kudarc 9 próbálkozást jelent. Biztos vagyok abban, hogy egy ilyen nagy múltú nemzet fényes jövő előtt áll. Kérem, dolgozzanak továbbra is keményen, és távlatokban gondolkodjanak! Tartsák szem előtt azokat a nemes célokat, amelyek a közös érdekeket szolgálják. Az emberek sokszor – és ez a politikusokra különösen igaz- elvesznek az apró részletekben. Ez nem helyes. Gondolkodjanak távlatokban! Ez az én tanácsom. Köszönöm.” /Dalai Láma/

„Önök, magyarok elképzelni sem tudják, milyen büszkék lehetnek nemzetükre, magyarságukra. Mi biztosan tudjuk, hogy a világ szellemi, lelki és spirituális megújhodása az Önök országából fog elindulni. A világ szívcsakrája az Önök országában, a Pilisben található. Ez a spirituális megújhodás már megindult Önöknél!”/ Pio Atya/

“Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában, páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!” /Padre Pio/

“…vajúdik a Föld és a Kárpát-medencében szüli a jövőt.” /Nepáli papok/

Válaszoljátok meg a következő kérdéseket, nem nekem, vagy valaki másnak, hanem saját magatokban!
Legyetek őszinték! Legalább önmagatok elől ne bújjatok el!

Emberek!
Ezt akarjuk gyerekeinknek örökségül hagyni?
Erre büszkék lehetünk?
Elértük az eredeti céljainkat a választásainkkal?
Tudjuk egyáltalán mik azok a célok, melyeket elérni szeretnénk?
Megtettünk minden tőlünk telhetőt azért, hogy egy élhetőbb világot teremtsünk magunknak és az utókornak?
Szeretetben éltek, egymást tisztelve, elfogadva és megbecsülve?
Békében hagytok másokat másnak lenni, vagy az elvárásaitok irányítják az életeteket?
Úgy élitek az életeteket, ahogy azt másoktól is elvárjátok?
Szeretitek önmagatokat, és az életeteket?
Meg tudtok bocsátani önmagatoknak és másoknak?
El tudjátok engedni a múltat, és bizalommal várjátok a jövőt?
Bíztok önmagatokban és másokban?
Hajlandók vagytok tenni is azért, amit szeretnétek, és amire annyira büszkék vagytok?
Hajlandók vagytok áldozatot hozni azért, hogy elérjétek a vágyott célt?
Megfogalmaztátok pontosan a célt?
A fejlődés mellett köteleztétek el magatokat?
Megnyitottátok a szíveteket?
Tudtok szeretetet adni és elfogadni? (A kettő csakis együtt működik, ha valamelyikkel probléma van, akkor a másikkal is.)
A félelem vagy a szeretet vezérel benneteket, amikor a mindennapok során meghozzátok a választásaitokat?
Vállaljátok a felelősséget a saját sorsotokért és népetek sorsáért?
Mire áldozzátok a legtöbb időt az életetekben? Azokra a dolgokra, melyek közelebb visznek benneteket a célotokhoz, vagy inkább a kényelem az, ami az uratok és parancsolótok?
Mit tesztek a testi, lelki és szellemi egészségetekért?
Mit tesztek a folyamatos fejlődésetekért?
Milyen értékrendek szerint élitek az életeteket?
Mit tartotok életetek értékeinek?
Becsülöd az életedet, és magát az életet?
Mertek önmagatokkal egyedül maradni időnként, vagy annyira megrémisztenek a saját gondolataitok, hogy igyekeztek nem tudomást venni róluk?
Mennyire vagytok tudatosak?
Szabadnak érzitek magatokat?
Miben hisztek?

Gondoljátok csak végig: az, hogy a Föld szív csakrájának az országába születtünk, nem csak kiváltság és kényelem, de felelősség is, melyet magunkra kell vállalnunk.

Ha már ennyire büszkék vagyunk, akkor hajlandók vagyunk vállalni azt is, hogy ebben a feladatban helyt álljunk, vagy csak másokra várunk, hogy majd ha más is a szeretet törvényei szerint fogja élni az életét, akkor majd Mi magunk is?

Életünk maradandó értékeit nekünk kell megteremtenünk! Mire vártok?

Ne várjatok senkire és semmire!

MOST KELL EMBERNEK LENNI, ÉS MOST KELL MAGYARNAK LENNI!!!

Mindannyiunknak EGY EMBERKÉNT kellene kiállni az emberségünk, a szabadságunk, az egyenlőségünk mellett. Csak ez visz előrébb.

Egyre többen versenyt csinálnak egymás pocskondiázásából, miközben a fontos emberi érték valahogy figyelmen kívül kerülnek. Véleményem szerint valami ellen fellépni hasztalan, ugyanis nem visz előrébb, olyan mintha a figyelmünket egyfolytában a gondok felé fordítanánk, ami viszont soha nem fog megoldásokat hozni. Helyette inkább VALAMI MÁS MELLETT kellene fellépni, ami az álláspontunk szerint előre mutat.

Nem a háború ellen kellene szót emelni, hanem a béke mellett.

Amire a figyelmünket irányítjuk, abból fogunk észrevenni többet. Energiáinkat a problémák köré összpontosítjuk, miközben a megoldások visznek csak előrébb, és ugye ahol a figyelem, ott az energia. Ami az egyén szintjén működik, az működik nagyban is akár a nemzet szintjén is. Amint a megoldásokat kezdjük el keresni egymás hibáztatása helyett, akkor azok is előtűnnek majd. A fizikai kísérletek is bizonyítják, hogy a megfigyelő mindig hatással van a megfigyelés tárgyára.

Arról mindenki nagyon szépen szónokol, hogy mit nem szeretne, és hogy ki mikor mit rontott el, azt viszont egyre kevesebbszer hallom, mit is szeretnének, és hogy az eddig elkövetett hibákat milyen módon lehetséges kijavítani. Azt pedig még kevesebbszer, hogy mindezt milyen eszközökkel szeretnék elérni úgy, hogy igyekeznének mindenki érdekét szolgálni. Teljesen elégedett biztosan nem lehet mindenki, viszont én úgy gondolom, hogy mindig van olyan megoldás, ami a legtöbb embernek elfogadható. Ezeket kellene megkeresni.

Úgy, ahogy az egyén életében is megoldások keresése visz előrébb, és nem a múlt hibáin való rágódás. A hibákból tanulni kell, aztán pedig továbblépni. A nemzet szintjén össze kell fogni, figyelnünk kell egymásra, tisztelni kell egymást, segíteni kell egymást, felelősséget kell vállalni egymásért és a nemzetünkért. Hol van most az a nagy nemzeti összetartozás, amire már oly sokszor büszkék lehettünk már a történelmünk során?FOGJUNK ÖSSZE, TARTSUNK ÖSSZE!

A történelemből már megtanultuk azt a nem is új törekvést, amit egyre inkább látok a mindennapi életben: „OSZD MEG ÉS URALKODJ”. Az ellenségeskedést félre kell tenni. A nemzet szempontjából mindenképpen az EGYSÉGBEN AZ ERŐ.

A nemzetünk érdekében félre kellene tenni az ellenségeskedést, és helyette egységben fellépni a célok mellett. Nagyon fontos lenne itt is az emberséges célok kitűzése. Ha az ellenségeskedés szításától függetleníteni tudná magát a nemzetünk, és a választásainkat, a döntéseinket a szeretet és a fejlődés figyelembe vételével hoznánk meg közösen, akkor minden ellenségeskedést szító próbálkozás hasztalan lenne.

Amikor az egyének szintjén is a megoldásokat kezdjük el keresni, és emellett még a társadalom problémáira is a megoldások keresését választjuk természetesen a szeretet nevében, akkor véleményem szerint csodákat tudnánk véghezvinni. Ezzel pedig példát állítva minden más nemzet számára is.

Ahogy az egyén szintjén is a tudatosság útja a jelen helyzetünk tudatosításával kezdődik, úgy a nemzet szintjén is meg kell tudnunk valósítani egyfajta tudatosságot. Meg kell fogalmazni, hol tartunk most, és hová akarunk eljutni. Ahogy az egyén szintjén ezt a megfelelő választások és döntések révén érhetjük el, úgy a nemzet szintjén is a kívánt eredményeket is csak a megfelelő eszközökkel érhetjük el.

Mások boldogtalanságától még soha sem lettünk boldogabbak.

Én hiszek bennetek emberek. Hiszem, hogy a szeretet minden ellenségeskedést felold. Higgyetek Ti is a szeretet erejében, a nemzet és az emberiség egységében.Közösen olyan sokat tehetünk önmagunkért és mindenkiért. Ez mindannyiunk számára elérhető és lehetséges. Csakis rajtunk áll, hogy az állandó háborúskodást vagy a békességet választjuk. Már csak az is sokat lendítene előre minket, ha úgy viselkednénk, bánnánk és kommunikálnánk másokkal, ahogy elvárjuk, hogy velünk is viselkedjenek, bánjanak és kommunikáljanak. Csakis rajtunk múlik, hogy milyen életet teremtünk magunknak, és milyennek teremtjük meg a jövőnket. Minden döntésünknek következményei vannak, és az egyén szintjén meghozott döntések összessége alkotja a csoport döntését. Gondolkodjatok el azon, kérlek, hogy a mostani “rendszert” (nem politikai rendszerre gondolok, hanem globálisan a nemzet gondolkodásmódjára), társadalmat szeretnénk az utókornak örökségül hagyni, vagy teremtünk egy olyan közeget, ami mindannyiunk számára áldásos, és békét hoz mindenki életébe.
Én személy szerint az utóbbit választanám és választom is.

Értékeket kell teremtenünk, ahelyett, hogy arra várunk, hogy mások teremtsék meg életünk értékeit. Mindig mi döntünk, és mindig van felelősségünk az éppen aktuális értékrend kialakulásában, és további alakításában. Össze kellene fognunk, támogatnunk kellene egymást ahhoz, hogy maradandó értékeket teremtsünk. Csakis mi magunk tudunk segíteni magunkon. Fogjunk össze, találjunk ki új lehetőségeket, és álljunk neki az új ötletek megvalósításának együtt, egymást támogatva, egymást segítve. Legyünk kreatívak, ötleteljünk. Együtt menni fog, és együtt minden sokkal könnyebb. Mutassuk meg a világnak, hogy az összefogás és a kreativitás a legkifizetődőbb útirány.

Mindenki boldogsága mindannyiunk felelőssége valamilyen szinten. Ez a felelősségvállalás ruház fel minket azzal a joggal is, hogy a boldogságunkat megteremtsük, az irányítást a kezünkbe vegyük egyéni szinten is és egy nagyobb egység szintjén is. Ez pedig mindannyiunk számára ingyenes és alanyi jogon rendelkezésünkre áll. Mindenki hozzáteheti mindenki boldogságához a maga vállalását, a maga részét. Értékeket mi magunk teremtünk, és nem nekünk teremtik mások. Meg kell tanulnunk, hogy az értékek megteremtését ne másoktól várjuk, hanem kezdjük el mi magunk. Manapság, amikor olyan sok embernek nincs munkája, és állítólag a gazdaságunk is hanyatlik, meg kell tanulnunk összefogni, és együtt teremteni értékeket. Találjuk ki együtt, hogyan tudnánk közösen egy élhető világot teremteni. Találjunk ki olyan dolgokat, amelyek mindenki javát szolgálják.

A nemzetünk érdekében félre kellene tenni az ellenségeskedést, és helyette egységben fellépni a célok mellett. Nagyon fontos lenne itt is az emberséges célok kitűzése. Ha az ellenségeskedés szításától függetleníteni tudná magát a nemzetünk, és a választásainkat, a döntéseinket a szeretet és a fejlődés figyelembe vételével hoznánk meg közösen, akkor minden ellenségeskedést szító próbálkozás hasztalan lenne.

Egyéni szinten kell a változást elkezdeni, és nem arra várni, hogy majd valaki megment minket. Így pedig nagyon is sokat tehetünk azért, hogy egy más világban éljünk, hogy más legyen az életünk. Sok kicsi pedig sokra megy. Az egyének választásai révén teremthetünk egy olyan új társadalmat, ahol divat a becsület, a tisztelet, a szeretet, az igazi értékek megőrzése és új értékek megteremtése. Akkor hajrá!!!!!! Mindenki tegye hozzá az új világhoz, amit a maga részéről hozzátehet.

Kérlek, ne értsetek félre, nem háborúba hívlak benneteket, hanem azt szeretném, ha békében, nyugalomban élnék együtt mindannyian. Nem valami ellen hívlak benneteket, hanem valami mellett szeretném, ha kiállnánk egységesen, egyre többen és többen.

Az általam látni kívánt változáshoz pedig részemről mindent hozzá teszek, amit csak meg tudok tenni, hogy egy olyan világban élhessek, élhessünk, ahol jó élni, ahol szabadok lehetünk, ahol boldogok lehetünk. Ehhez pedig csakis a szeretet útja vezet el bennünket. Csak úgy élhetünk szeretetteljes világban, ha a szeretet útját választjuk.

A szeretet útja pedig a szeretet választása, az összefogás, az emberséges magatartás, a becsület, a tisztelet, a megbecsülés.Szeretném, ha nem csak akkor tapasztalnánk meg az összefogást, az összetartozás érzését, és annak hatalmas erejét, ha valamit, vagy valakit közösen utálni kell. Közös ellenséget találva valahogy sokkal egyszerűbb, én mégis azt kérem tőletek, hogy közös barátok és közös célok érdekében fogjunk össze, ne pedig közös utálat céljából. Az egyik értékeket teremt, a másik értékeket pusztít. Gyűlölettel a szívünkben nem járhatjuk a szeretet útját.

A döntés a mi kezünkben van.

Éljünk úgy egyéni és csoport szinten is, hogy ha az általunk létrehozott világra tekintünk (merthogy mindannyian hozzájárultunk ahhoz, hogy most ott vagyunk, ahol), akkor büszkék legyünk rá. Most vajon elmondhatjuk ezt, kihúzva magunkat bólinthatunk-e elégedetten, büszkeségtől dagadó mellel, hogy igen ennek a világnak a kialakításában én magam is részt vettem, az én „kezem munkáját” is dicsérik a mostani eredmények?

A cikk egy részlet Herczeg Helga – Személyiségfelöltő könyv utolsó fejezetéből

Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg, hogy minél több emberhez eljusson és hallgass vagy olvass bele a könyv többi részébe ITT!