Komolyan, tényleg az a lényeg miben hiszel, mit eszel, és hogyan élsz? Avagy fúúúj, te még tényleg eszel húst?

Ha körülnézel a világban, mit látsz? Hangterapeutát és villanyszerelőt? Vegát és húsevőt? Jurtában és panelben lakót?

Beléd hasít a gondolat… Vajon melyik a jobb ember?

Egységet látsz vagy széthúzást? Tényleg ketté lettünk osztva? Tudatos és tudatlan emberekre osztanak bennünket vagy épp mi választjuk le magunkat a többiekről?

„Te még tényleg eszel húst? Legyél vegán, lakj jurtában és ne igyál alkoholt” Ezt egy 38 éves férfi kliensem mondta nekem, aki szerint helytelen életmódot élek.

De az a baj, nem szeretem a címkéket, sose szerettem.

De ha mélyebben belegondolunk, miért is címkézünk? Valójában a címkékkel érezzük magunkat annak, akik vagyunk. Orvosnak, betegnek és egészségesen táplálkozónak, természetvédőnek stb.

Egész eddigi életemben a harmóniára törekedtem. Mindig arra kerestem a választ, hogyan lehet az élet dolgait úgy integrálni, azaz egyesíteni, hogy ne a széthúzás, hanem a harmónia valósuljon meg a hétköznapokban.

A világ csak szubjektíve jó vagy rossz, az elme teszi azzá. És minél többet „tudunk”, annál többet címkézünk. Ugyebár?

Én magam is ezt tettem…

Elkezdtem szétválasztani a módszereket, a körülményeket, majd már az embereket is jóra és rosszra. Úgy éreztem segítenem kell, akik a rossz helyen vannak. Akkori hitem szerint az egészségtelen táplálkozókon, a vitaminokat nem szedőkön, az antibiotikumokon élőkön, a tv-t nézőkön, a politikán rágódókon, a nem jógázókon stb.

Elmével éltem az életem nem a szívemmel.

Régen az orvos volt az Atyaúristen, ma ebben a spiri világban sokak szerint az orvos hülye, és nincs szükség kezelésekre. De megfigyeljük-e abban a pillanatban amikor dönteni kell „jó és rossz” között, hogy mit mond a szív? Mit súg a megérzésünk? Vagy az agyunkkal és a fene nagy tudásunkkal, amit lehet 1 napja szereztünk fogunk cselekedni.

Vajon mit súgna a megérzésünk, ha ott feküdnénk tüdőgyulladással, és nem lenne csak antibiotikum. Vagy ha a sivatagban ragadnánk vegánként, és csak egy gyík elfogyasztása menthetné meg az életünket? Akkor mire hallgatnál?

Vajon mernél-e intuitívan élni? Vajon mernél-e olyan mélyre ásni önmagadban, ahol minden döntésed érted van? Ahol nincsenek elvek, vagy jó meg rossz? Vajon mernéd-e önmagadat annyira lecsupaszítani és megtisztítani a félelmektől, a hiedelmektől?

Minden ember gyermekként nyílt szívvel kezdi a pályafutását a világban. Gyermekként, amíg nem rakják ránk a fátylakat, nem dőlünk be az okos elme világának. A gyermek először befelé figyel, aztán figyeli mit csinálnak a felnőttek. A gyermek mindent tud.

Személy szerint akkor nyitottam meg újra a szívemet…

Aztán a félelem – ami az elme játéka – bezárja a szívet.

…amikor elkezdtem pszichológiát tanulni. A mély önismereti munka, a sok ásás hatására elkezdtem újra érezni: Éreztem, hogy mit tanuljak meg, mit ne; mit egyek, mit ne; hova menjek, hova ne. Eszerint éltem. Bizonytalankodtam ugyan, de a szívem győzött. Sok mindent nem hittem el, csak azért, mert más szerint igaz volt. Nem volt akadályoktól mentes az életem, de éreztem, hogy pont ezekre az akadályokra volt szükségem a fejlődéshez. Hálás tudtam lenni a problémákért, és nem haragudtam magamra, ha valamit „rosszul csináltam.”

Nyitott szívvel kezdtem el dolgozni. Emberekkel dolgoztam, dolgozom. Nem betegeken vagy pácienseken. Emberekkel. Nem úgy dolgozom, ahogy megtanították, hanem úgy, ahogy érzem.

Nem csak segítem és tanítom az embereket, hanem nagyon sokat segítenek nekem is, valójában ők a legnagyobb tanítóim és tükreim. Sok új dolog, izgalmas, eddig ismeretlen világ tárult felém az évek során. Alternatív terápiák, természetközeli látásmódok, vegán, szakrális technikák, hangterápia, numerológia, Atlantisz, jurta, nyersevők, asztrológia, asztrozófia és még sorolhatnám.

De egy nem változott. Azt érzem, hogy sok ember szívét még mindig az elme uralja.

Azt hittem a kivagyiság, a hogyanélsz és miteszel nincs jelen ebben az új látszólag elfogadó spirituális világban. De tévedtem. Nagyon is itt van. Kapott egy új címkét: spirituális egó.

Amikor egy Krisnahívő kiírja a Facebookra, hogy az összes húsevő gyilkos, akkor vajon Krisna tanítása szeretetről és mások elfogadásáról hol van?

Amikor egy keresztény azt mondja egy csoportterápián a reinkarnációról mesélő lánynak, hogy az Isten meg fogja őt büntetni a hitéért. Akkor hol van Jézus üzenete, hogy szeresd felebarátodat?

Vagy amikor pont egy spirituális hely nem akar szerződést kötni, mikor irodát bérelnék, és azt mondják, hogy a pénz és a bürokráciának nincs helye ebben a központban, aztán pedig megpróbálnak jól átverni?

Most akkor döntsük már el, bort iszunk, tisztított Pi vízzel dicsekszünk, és mit prédikálunk?

Ne rekesszük ki egymást, csak azért mert más, mint mi, mert másban hisz, mint mi, mert mást eszik mint mi, hisz a szívünk ugyanaz.

…és nem csak a tudatos, mindenbőlcsakatisztát címkéjű emberekről beszélek. Az is gondolkozzon el, aki hülyének nézi a vegát, vagy éppen elmebetegnek nevezi a homeopátián gyógyulókat.

Miért ne lehetne mindenből csak azt kivenni, amit érünk? A panellakásod is természetes dolgokkal berendezve? Vagy a jurtád modern bútorokkal tele? Vagy ha alternatív masszőr vagy, miért kell rongyokban járnod? A papok miért nem lehetnek szerelmesek? Miért ne lehetne egymás mellett a Buddha szobor, paprikafüzér és Cd lejátszó?

Miért félünk integrálni? Keverni a modernet a hagyományossal, a természetet az ember alkotta csodákkal? Úgy ahogyan a szívünk tenné.

Ne hagyjuk, hogy az elménk széthasítson minket egymástól, inkább engedjük a szívet egyesíteni.

Biztos szerinted is jól összeférnek a dolgok. Nem attól spirituális, vagyis „jó ember” valaki, hogy mit eszik, hol és hogyan él, vagy hogy mivel foglakozik, hanem attól, hogy mi van a szívében, hogy jó ember-e, hogy tisztel, becsül és elfogad-e másokat. Hogy mennyi szeretet van benne, hogy mi van a gondolataiban: ítélkezés vagy elfogadás. Hogy milyen érzelmek járják át: a béke vagy a harag. Hogy milyen szavakat használ: dicsér vagy megaláz. Hogy miképp cselekszik: ad vagy árt és elvesz. Hogy követi-e mit mond a szíve még akkor is, ha hülyeségnek hangzik.

Ne azt figyeld, hogy az elmédnek mi tűnik helyesnek, mit tanultál jóról és rosszról, figyeld azt, hogy a szíved mit érez, és fogadd el a másikat akkor is, hogy ő másképp érzi, ha neki másképp súgja a szíve, hisz lehet, sőt biztos nem egy az utatok.

A szíved tudja melyek azok a tapasztalatok, amikre most van szükséged, ebben az életben, ebben az életszakaszban. De ahhoz, hogy meghalld a szíved hangját, először a zajos elmédet csendesítsd el.

Ha így élsz, akkor olyan leszel, amilyen a szíved szerint vagy pl. egy húsevő, reggelente jógázó, piros Ferrariban dolgozni járó üzletember, aki jurtában él a 3 alternatív iskolába járó gyerekével és élettársával, akinek a kedvenc étterme vegán, és aki karácsonykor ételt oszt a szegényeknek, de nyáron a Bahamákon szörfözik és koktélt iszogat a teraszon.