Az önbizalom rejtett ellensége: Te is IMPOSZTOR szindrómában szenvedsz?

Mi az imposztor szindróma? Honnan lehet felismerni?

Ildikó nem elég, hogy nem bízik magában és alacsony az önértékelése, meg van győződve róla, hogy nem az érdemei miatt léptették elő a munkahelyen, hanem mert átverte az embereket, a főnökét és kollégáit. Ildikó élete maga a pokol, hisz folyamatos rettegésben él. Úgy gondolja, a többiek bármikor rájöhetnek, hogy ő tulajdonképpen egy csaló.

Az imposztor szindróma az önértékelési zavarok egy speciális fajtája és szélhámosság szindrómának is nevezhetnénk.

Az imposztor szindrómáról először Pauline Rose Clance és Suzanne Imes írt 1978-ban.

A szindróma az imposztor valódi jelentéséről lett elnevezve: csaló, szélhámos, gazembert jelent.

A tünetegyüttesben szenvedő egyén főleg a munka területén teljesen leértékeli magát, szerinte semmiben sem jó, ügyetlen, nem alkalmas az adott munkára és bármilyen kiadott feladatra, tehetségtelen és alulképzett. Szerinte azért veszik fel dolgozni, azért kap egy jó állást, azért léptetik elő vagy kap fizetésemelést, azért dicsérik meg, mert jól leplezi a hiányosságait megtévesztve ezzel az embereket, akár hazudik és csal.

Ildikó nem ismeri el a saját teljesítményét, és sikereit a szerencsének, a jó időzítésnek valamint annak tulajdonítja, hogy sikerült átvernie másokat a tudásáról, képességeiről és a hozzáértéséről. Azt érzi csupán egyvalamiben jó, az emberek megtévesztésében.

Nem érti mit lát benne a főnöke és a munkatársai, esetleges sikereit a saját manipulatív, szélhámos cselekedeteinek tulajdonítja. Folyton a lebukástól és a kirúgástól retteg. Szerinte mindenki sejti, hogy valami nincs rendben körülötte és hamarosan le fogják buktatni. Ha beszélni akarnak vele a munkahelyen, akkor az első gondolata: „Nah, most lebuktam, mindent tudnak rólam és ki fognak rúgni.”

Ha megdicsérik, nem veszi komolyan, viszont minden kritikát a lebukás jeleinek tulajdonít. Úgy tartja, hogy számolják a hibáit és sose felejtik el.

Az elismerés nem javít, hanem még ronthat is az állapotán.

Az esetleges előléptetés pedig azt eredményezi, hogy még alacsonyabb lesz az önértékelése, hiszen a magasabb pozíció több tehetséges emberrel és így több összehasonlítással is jár. Ha van egy felettese, arról azt gondolja, hogy ő sosem érhet fel az ő tehetségéhez. Önmagát leértékeli, másokat túlbecsül.

A szindróma egy belső lelki folyamatként megy végbe. Olyan gondolkodási sémái vannak az illetőnek, amelyek a legpozitívabb dolgokat is feketére festik. Tele van kognitív torzításokkal és ezek nehezítik a reális helyzetértékelést és az önértékelést. Ezek az emberek kívülről sikeres, magabiztos embernek tűnnek. Leggyakoribb előfordulás a magasan kvalifikált, komoly teljesítményeket, sikereket elérő nők körében.

A szindróma a munka világában tetőzik, azonban általában gyermekkorban kezdődik, amikor is elhitették a személlyel, hogy alkalmatlan bizonyos dolgokra. Az érintettek például azt tanulták meg a szülői házban, aztán az oktatási intézményekben, hogy csak akkor szeretik őket, akkor értékesek, ha állandóan hozzák az elvárt teljesítményt. Emiatt az érintetteknek túlzott fontosságot tulajdonítanak a képességeknek, az intelligenciának, és átfogó komplex véleményük van a sikerről.

HOGYAN LEHET FELOLDANI?

Ildikónak a következőket javasoltam:

Először is legyél őszinte magadhoz, és ismerd fel az érzéseidet.

Tudatosítsd, hogy nem vagy egyedül ezzel a problémával, hisz az emberek 70%-a átélt már ilyen élményt, köztük sok híres ember is.

Pszichológusként először is közösen feltárjuk Ildikó önértékelési zavarainak az okait. Különféle technikákkal feloldjuk a helyes önértékelés útjába álló blokkokat, kognitív torzításokat és negatív hitrendszereket. A segítő módszerek csökkenteni fogják a szorongásait és a lebukástól való félelmét.

Megtanítom Ildikót különbséget tenni az érzések, vélemények és tények között, valamint segítek neki leállítani a folytonos összehasonlítgatást.

Házi feladatokkal pl. sikernapló vezetésével pedig hozzásegítem, hogy egy sikeres, értékes embernek láthassa és érezhesse saját magát.

Egy alapos önismereti munka, az önmagunk elfogadása, az önszeretet sokat segíthet a helyzet feloldásában, hogy végre arra koncentrálhassunk, ki vagyunk valójában.